Az új beruházást a régi, részlegesen lebontott hőerőmű tízhektáros területén eszközölnék
A Bukarestben megkötött memorandum alapján az építkezési munkálatok másfél év múlva rajtolnának és legtöbb három esztendőn belül érnének véget. „Remélem, hogy 2013 végéig az ELCEN és a Marubeni illetékesei megegyeznek az együttműködés valamennyi feltételéről úgy, hogy alá is írják a végleges szerződést” – adott hangot derűlátásának Constantin Niţă, az energetikai minisztérium ügyvivő tárcavezetője. Dan Ştefan Cetacli, a fővárosi energetikai vállalat igazgatója azért is tartja rendkívül fontosnak a gyulakutai beruházást, mert egy gyorsindítású gázturbinás hőerőmű bekapcsolásától számítva akár 7–10 perc alatt is képes áramot termelni, ami gond esetén hamar tudja pótolni az országos szükségletet.
A 250 megawattos erőmű építésének a legjobban a Küküllő menti községben örülnek. Az ígéretek alapján a román–japán vegyes vállalat mintegy százötven-kétszáz munkahelyet készül teremteni. Ugyanakkor az építkezésben is legalább száz helyit foglalkoztatna. Varga József helyi elöljáró szerint a létesítendő cégnek nem kell távolra menni a szakképzett munkaerőért, hisz a gyulakutai régi, mintegy tizenöt éve bezárt hőerőmű alkalmazottjainak egy része most is a szakmában dolgozik. A munkásokat, mesterembereket és mérnököket naponta egy nagybusz ingáztatja a megye másik sarkába, a radnóti hőerőműhöz.
A községben és a környékén egyébként több mint fél évszázada komoly hagyománya van az erőmű működtetésének. Az ország elsőként felszerelt gázalapú, valamikor ultramodernnek számító hőerőművét nem sokkal a háború után, 1952-ben adták át. Az első évben négy darab 25 megawattos, szovjet turbina működött, a ’70-es években egy 100 megawattos Siemens, német gyorsindítású gépet is beszereltek. Az erőmű maximális kapacitása óránként 250 megawatt elektromos energia volt. A munkaközösség létszáma akkoriban a félezret közelítette, ami munkásnegyed építését és a környező falvak munkaerejének a bevonását vonta maga után. A ’89-es fordulatot követően még mindig háromszáz-háromszázötven alkalmazott dolgozott itt.
„Az erőmű másfél évtizede nem működik, amit lehetett, az utóbbi három-négy évben le is bontottak. Mivel a tulajdonos, az állami kézben lévő Termoelectrica nem fektetett be semmit, a gyulakutai erőmű az utolsó években többet fogyasztott, mint amennyit termelt” – mesélt a kívülről is csak szomorú és hasztalan betonkolosszusnak látszó ipari létesítmény agonizálásáról a polgármester.
Az első, sikertelen értékesítési kísérlet 2008 őszén történt, amikor a cseh CEZ csoport, az Edison Spa, az E.ON Kraftwerke GmbH, a GdF SUEZ, a Romgaz, a Slovnaft, az UNIT Inv NV és a Verbund cég pályázott a létesítmény megvásárlására. Az akkori elképzelések szerint az erőmű továbbra is földgázalapú maradt volna. Tavaly kínai potenciális befektetők érdeklődtek az erőmű iránt. Varga József el sem tudja képzelni, hogy miután annyit kilincselt különböző minisztériumokban és kormányhivatalokban, ismét meghiúsuljon a magánosítás. Kérdésünkre, hogy a megmaradt, de az energia-előállítási folyamatban valószínűleg hasztalannak bizonyuló hűtőtornyokat valamilyen szinten, kelet-német példára szándékoznak-e értékesíteni, a polgármester igennel válaszolt. Mint ismeretes, Németország szocialista részében a rendszer megdőlése és a nehézipar bebukása után számos ipari kolosszust alakítottak múzeummá. „Külföldön olyan hűtőtoronyról is tudok, amelyben ma szálloda működik. Az önkormányzat mindenképpen azon lesz, hogy legalább egy hűtőtornyot hagyjanak meg, és rendezzenek be ipari múzeumként” – mondta el Varga József.
